Avagy, én mire festek?

Szerencsére a művészellátókban manapság már kedvünkre válogathatunk a különböző festőalapokból, melyek sem árban sem tartósság illetve festésre való alkalmasság (tapadás, nedvszívó képesség) tekintetében nem térnek el nagyon egymástól. Az én kedvencem az alapozott vászonnal kasírozott farostlemez, melynek több előnye is van a keretre feszített vászonnal szemben:

nem ereszkedik meg, nem hullámosodik,

könnyebb keretet találni hozzá mert csak 4 mm vastag, szemben a vakrámával ami 18-20 mm,

könnyebb rajta dolgozni mert nem rugózik festés közben,

dinamikus festésnél nem nyomódik át a keretléc széle a vásznon.

Megrendelőként sokan azt gondolják hogy a vakrámára feszített vászonra készült képpel megspórolhatják a kép bekeretezését, és elég lesz a vásznat egy szögre felakasztani. Egy szép keret valóban nem olcsó mulatság, általában ugyanannyiba kerül mint maga a festmény. Viszont keret nélkül a legtöbb festmény nem mutatja meg igazi szépségét, így ezt a kölséget semmiképpen nem éri meg lespórolni.

A kisméretű festményeket (pl 21x30 cm) általában akrillal alapozott kartonra szokatam festeni, mivel a vászon rücskei nagyon megnehezítik a részletek, például egy arc vagy kéz néhány centiméteres méretben való kidolgozását. Ezeket a festőalapokat saját magam készítem, savmentes, jó nedvszívó képességű kartonból. Ilyenkor a karton fonákját is le kell alapozni hogy a száradás utáni vetemedést megakadályozzuk.